Tarisznyás Márton Múzeum Gheorgheni (Gyergyószentmiklós)

Az első Gyergyói Múzeum szervezése már 1902-ben elkezdődött, , ám 1944-ben, a háborús körülmények között megsemmisült. A XX. század elején az összegyűlt muzeális tárgyak egy része a helyi örménység adományaiból került ki. Többek között Tarisznyás Márton nagyapja, akkor még ifjú Tarisznyás János több, mint húsz régiséget adományozott a gyarapodó  "Múzeum-Egyletnek" 

Az újrakezdés 1950-51-re tehető, Tarisznyás Márton és Karácsony János kezdeményezésére. Tarisznyást, a Marosvásárhelyen megkezdett muzeológusi tevékenysége után megbízzák a gyergyószentmiklósi múzeum megszervezésével. 

A Gyergyói Rajoni Múzeum 1956-ban költözik a Mozi épületébe, anyagát és vezetését 1956. szeptember 17.-én Bálint Ákostól veszi át Tarisznyás Márton. Az ezt követő években a fiatal múzeumigazgató vezetése alatt gyarapodni, fejlődni kezd a Múzeum: 1958-ban megszervezik a természetrajzi részleget, és 1961-ben sikerül beköltözni a jelenlegi műemléképületbe, ahol a további évek során felújítások, épületbővítések történnek.

Tarisznyás  különleges gondot fordított a gyergyó-vidéki műemlékek feltárására, védetté nyilvánítására és gondozására. A '70-es években széleskörű mozgalmat indított el, hogy a várost övező községekben tájházakat, iskolamúzeumokat hozzanak létre az önkéntes gyűjtések alapján. Így jött létre gazdag gyűjtemény Gyergyócsomafalván, Gyergyóalfaluban, Gyergyószárhegyen és Gyergyóremetén, amelyeknek szakmai felügyeletét a Múzeum látta el.

A Múzeum néprajzi részlege mellett egyre jobban gazdagodott a természettudományi anyaga, az Elekes Mihály által preparált állatokkal, a felvásárolt növénytani gyűjteményekkel, illetve a képzőművészeti kollekciója is, Karácsony János képei mellett Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Jenő alkotásaival, illetve Elekes Vencel műgyűjtő által a múzeumnak adományozott értékes képzőművészeti gyűjteménnyel.

A '60-as években azonban a politikai konjunktúra nem mindig kedvezett a múzeumnak, és vezetőjének. Tarisznyás elkeseredett küzdelmet folytatott azért, hogy a Múzeum ne kerüljön illetéktelen kezekbe, amikor a Párt felsőbb utasítására leváltották múzeum-irányító állásából. 1969-től haláláig újra ő tölti be ezt a funkciót, és igazi éltető erejévé válik ennek az intézménynek.

1980. október 9-én, múzeumi dolgozószobájában hirtelen elhunyt, s ezzel az intézmény további sorsa bizonytalanná vált. Halála után következtek a sötét  '80-as évek, amikor a Múzeum egyszerű propaganda-intézményévé vált a kommunista diktatúrának. 1984-1994 között az addig önálló múzeum egy alárendelt, elfelejtett alegységévé vált a Hargita megyei múzeum-komplexumnak. A rendszerváltás után, 1990. május 18-án a gyergyói múzeum fölvette Tarisznyás Márton nevét, amelyet hivatalosan 1994-től használ,  amikor  visszanyeri önállóságát. 

Jelenleg a múzeum három állandó kiállítással rendelkezik:

1. Ásványok, kőzetek, bányavirágok- Dr. Jakab Gyula, gyergyószentmiklósi geológus mérnök magángyűjteményéből származnak. A gyűjtemény nemcsak a különféle kőzet- és ásványfajták részletgazdag tárháza a gyűjtemény, hanem a szép, az esztétikus, ugyanakkor a ritka daraboké is: impozáns méretű ametiszt Brazíliából, faopál Maroshévízről, apró, 5000 éves meteoritdarabkák Amerikából, csiszolatlan gyémánt Venezuelából - hogy csak néhány példát említsünk.  A kiállítás első termét a gyergyóditrói szienitmasszívum kőzeteinek, ásványainak szenteltük, hiszen a helyszín ritka ásványok, kőzetek lelőhelye.A második terem kövületeket, fosszíliákat mutat be különböző földtörténeti korok szerint osztályozva. Tovább menve, az ásványok, kőzetek és bányavirágok rendszertanát bemutató rész bevezetőjeként a bányászat és a geológia speciális eszközei tekinthetők meg. A kőzeteket bemutató teremben helyet kaptak ritka ásványokat tartalmazó csiszolt dísztáblák is. Az ásványok rendszertanát ismertető utolsó helyszín olyan ásványt is bemutat, mely az egész világon egyedül itt, a Múzeumban látható (Leonsvantit a még nem hivatalos elnevezése).  

2. Gyergyó ünneplőben - népviseletkiállítás: huszonegy teljes viselet, emellett számos értékes és szép ruhadarab (rokolya, hárászkendő stb.) segítségével tudjuk szemléltetni a látogatók számára a XIX. század végének, illetve a XX. század első felének hagyományos viseletét. A férfi és női viseletek között nyári, téli, böjtös, hétköznapi összeállítások láthatók, ugyanakkor a hagyományos székely viselet mellett egy román és egy csángó pár, illetve egy cigány női viselet is szerepel. A kiállítás bevezető részét a hagyományos házi textilkészítés eszközeinek kiállítása képezi, a tilolástól egészen a szövésig/mosásig igyekeztünk szemléltetni azokat a tárgyakat, melyek a ruházat elkészítésénél szerepet játszottak. 

3. Karácsony János tárlat- a gyergyószentmiklósi születésű festő munkásságának jeles példái tekinthetőek meg. 

Forrás: www.tmmuzeum.ro