A község egyik nevezetessége a Haszmann Pál Múzeum, melyet alapítójáról, Haszmann Pálról neveztek el 1999ben. Az intézmény a Damokos Gyulaféle kúriában és annak parkjában, illetve kertjében kapott helyet. Az udvarház a 17–19. században épült, neoklasszicista külsejét 1831ben nyerte el. Az 1950–1970es években teljesen elhanyagolva, állagában leromolva, „gazdátlanul” élte végnapjait, amikor múzeumlétesítés céljára az akkori állami és helyi vezetők kijelölték és átadták. A több mint kéthektáros terület lehetőséget teremtett a skanzen létrehozására. A múzeum
1973. február 25én nyitotta meg kapuját.
1. Az alapkiállítás a Damokoskúria hat termében kapott helyett, azóta is folyamatosan bővül, változik, átrendeződik. Nagyon fontos és tanulságos részét képezi a község és a vidék szellemtörténeti, művelődéstörténeti személyiségeinek, illetve a község nagy szülöttjeinek életét, munkásságát bemutató kiállítás.
2. A múzeum udvarán feltárt, másfélezer éves, ritkaságszámba menő, földbeásott kőtűzhelyes lakás is azt bizonyítja, hogy a nagyközség a térség egyik legjobban ismert területe régészeti szempontból. A szabadtéri részlegen az ősi székely, vegyes temető képét mutatják be a betelepített fejfák, keresztek, kő sírjelek. A kéthektáros kertbe áttelepített székely házak, kapuk, a vízimalom, a székely népi építészeti örökség egyegy sajátos típusa skanzen jelleget kölcsönöz az intézménynek. A székely házakat fából, sátortetővel építették, zsindellyel födték. Ezek többosztatú, sarokereszes és tornácos székely háztípusok, amelyeket Háromszék különböző településeiről költöztettek át a múzeum kertjébe. A házak korabeli bútorzattal, berendezéssel, tárgyi emlékanyaggal, eszközökkel a régi falusi élet hangulatát idézik. A Nagypatak völgyében számos vízimalom működött. A múzeumba betelepített Orosz Simonféle kétköves vízimalom vagy kásás malom a Nagypatak mentén, a Csókásferedő irányában bal felől a legfelső malom volt.
A múzeumudvaron számos, formájában és színében is eltérő méhkaptár hívja fel magára a figyelmet. Akadnak köztük polcokra állított, vesszőből font és betapasztott kasok, gyékénykasok, különféle méretű keretes kaptárok, emberalakot formázó fűz, jegenye és hársfaköpűk, faodúk. Székelyföldön nagy hagyománya van a székelykapuállításnak, a múzeum skanzenjében megőrződött pár jellegzetes, régi kötött kaputípus, amelyek több mint kétszáz éves voltukból és művészi faragásukból adódóan különleges muzeális értéknek számítanak.
3. A szabadtéri részleg egyik látványossága a mezőgazdasági szerszám és gépkiállítás. A gyűjtemény legrégebbi darabjai a 16–17. századi ekepapucsok, faásók, favillák, faboronák, fahengerek, díszített kapák, sarlók, lószerszámok, kengyelek, zablák, csengettyűk és harangok. A 18. századból fagerendelyes, domború kormánylemezes, vaspapucsos ekék, vágógereblyék,cséphadarók maradtak fenn. Sokféle eketípus, borona, henger, kapálógép, burgonyapergető mentődött meg az utókornak. A múzeum talajművelő gépgyűjteményének ékessége a falu nagyszülötteként számon tartott, ’48as ezermester, Végh Antal által tervezett és gyártott Véghféle vaseke.
A kiállítás érdekességei közé tartoznak még a különálló herefejtők, ebből hat látható a gyűjteményben, ugyancsak a fenti gyárakból kerültek ki, de lencserosták, a két világháború között használt műtrágyaszórók, hazai és külföldi gyárak magtisztítói, szelektorai is gazdagítják a múzeumot.
A gyűjtemény másik nagyobb csoportja: az egyhengeres – álló vagy fekvőhengeres –, Diesel és benzines, kisteljesítményű, két, négy, hat, nyolc lóerős motrok, amelyekből negyvenöt darab tekinthető meg. A korabeli traktorokból négyet őriz a múzeum: egy 1922es, amerikai, petróleummal működő Fordson traktort és egy McCormick traktort, valamint két magyar gyártmányú Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth traktort. A gyűjteményben még vashengerek, perjetépő boronák, küllős kapák, kaszáló és kapálógépek, marokrakó aratógép, arató–kötözőgép, burgonyapergetők, múlt század eleji tárcsás boronák, burgonyafüllesztő, különböző lencse és csigarosták, szecskálógépek is szerepelnek.
4. Látványos és értékes kiállítási anyagát képezi a múzeumnak a magyar öntöttvasművességet bemutató kiállítás. Az országban elsőként létrejött, az egykori magyar öntödék termékeit bemutató csernátoni gyűjteményre a látogatók ragasztották a Kályhamúzeum nevet. Ez a zömében öntöttvas kályhákat bemutató anyag a 19. század második felében virágkorát élő vasöntészet művészi igénnyel megformázott emlékeit vonultatja fel, amelyek a történelmi Magyarország ma már jórészt határainkon kívül eső területén működő egykori vasöntödékben készültek. A magyar és ezen belül is az erdélyi magyar öntöttvasművességet bemutató kiállításon a gömbölyű kályha, oszlopkályha, szögletes kályha, reggeli kályha, reggeli szekrénykályha, huzamkályha, szabályozható töltőkályha, kabinetkályha, jancsikályha, karikás kályha, köpenykályha szép típusait tekintheti meg a látogató. Összesen 78 kályha látható a Damokos kúria boltíves pincéjének három helyiségében kiállítva. A legrégebbi darabok a 17–18. századból valók, nagyrészük a 19. századból, a magyar öntöttvasművesség fénykorából.
5. Háromszék rádiózási múltja címmel 2004 ben nyílt meg a múzeum rádiókiállítása, amely a rádiókészülékek sokasága mellett Morsetávírót, kis telefonközpontot, tucatnyi telefont, hat gramofont, négy patefont, számos magnót, televíziókészüléket és bakelitlemezt vonultat fel. Európa minden országa, ahol gyártottak rádiókészülékeket, képviselve van rádióvevő és adó készülékeivel. A leghíresebb gyárak közül megemlíthetjük a magyar Standardot, Oriont, Videotontvagy a holland Philipset, a német Grundigot, Telefunkent, a cseh Teslát, ezek egykét darabja gazdagítja a gyűjteményt. A legkorábbiak a Philips és az Orion gyárakban készült, kristálydetektoros, fülhallgatós készülékek az 1920–30as évekből.
Dj Wily
Baráti társaság 2012 December 13, 10:51 Marosvásárhely, Romania