Boroşneu Mare (Nagyborosnyó)

Nagyborosnyó

Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgytől 17 km-re keletre, a Borosnyó-patak hordalékkúpján fekszik. Neve a bolgárszláv borosnyo ( nyírjes) fonévbol ered. 1332-ben Burizno néven említik eloször. A Kovászna-patak Borosnyó felöli teraszán 2.- 3. századi római castrum állott. A Kispatak völgyében Borzvára területén rézkori, dák és középkori telepek voltak. Középkori templomát a 18. században bontották le, helyette 1762 és 1791 között épült temploma.

Régen a Horváth, a Kónya és a Barta családnak volt itt udvarháza, ezeket azonban már lebontották. 1847-tol vásártartási jogot kapott, híres hetivásárai voltak. Az Oltárhegyen állt a középkori Székelynéz nevu ortorony, melyet 1353-ban Nagy Lajos király bonttatott le. 1562-ben, amikor a János Zsigmond elleni székely lázadást leverték két vár építését rendelték el, melyek közül az egyik itt épült fel. 1599-ben Mihály vajda betörésekor a székelyek lerombolták a gyulölt várat, de 1600-ban az erdélyi rendek ismét felépítését rendelték el azonban nem épült újjá. Köveit más építkezésekhez használták fel.

Közigazgatásilag hozza tartozik még Kisborosnyó, Lécfalva, Cófalva, Feldoboly és Kispatak.

Kisborosnyó

A Bodzai-hegyek északi lábánál, a Nagypatak völgyében fekvő település Nagyborosnyó határában keletkezett másodlagos falu. Református templomának padmellvédei virágmintásak. A 19. Században a falu életében meghatározó szerepet játszó Tompa, Damokos és Joós családokra ma már csak omladozó sírboltjaik emlékeztetnek. A Tompa Miklós által építtetett, későbbi Damokos kúria 1728-ból való akantuszvirágos faragott kő tornáca a Székely Nemzeti Múzeum előcsarnokában látható.

A kis falu jeles szülöttje  Nagy Károly (1868--1926) református püspök, egyházi író.

Kispatak

A Kisborosnyótól nyugatra húzódó völgyben fekszik a megye legkisebb lakott települése. Állandó lakosainak száma alig haladja meg a húszat. Helyi családnevek: a Berszán, Handra, Nagy, Kövesdi és Góga. Néhány házat  városlakók hétvégi házzá alakítottak. A helybeliek még egy ilyen kis településen is megkülönböztetnek Alszeget meg Felszeget.

A falu nevezetessége a Kőhídárka és a Megye árka nevű patakocskák által közrefogott Borz vára. A hagyomány szerint nevét a Várhegy oldalában egykor tanyázó borzokról kapta. A régészek neolitikumi kerámia és vaskori leleteket tártak fel.

Feldoboly

Háromszéken két Doboly nevű település van. A megye többi Alsó- és Felső- vagy Kis- és Nagy- előtaggal megkülönböztetett egynevű településeivel ellentétben Aldoboly és Feldoboly nem két egymással szomszédos falu, hanem előbbi Sepsiszék délnyugati peremén az Olt völgyében, utóbbi a Nagyborosnyót Zágonnal összekötő úttól jobbra, a Telekhegy aljában fekszik. A falu fölé magasodó hegy oldalát borító fenyvest a magyar honfoglalás (896) ezeréves évfordulója alkalmából ültették. Feldoboly kiváló gyümölcstermő helye a megyének.

Református temploma kívülről méreteiben és formáiban egyaránt szerény, de belseje egyedülállóan gazdag, változatos. Az 1768 és 1808 között készült berendezési tárgyak a népies stíluson belül különféle változatokat képviselnek.

Mennyezetét kettős vonalú, egymásba fonódó, kör és hegyes csúcstagokból, hajlított és profilozott fából képzett álstukkó díszíti.

Két refomátus püspököt is adott a falu Erdélynek. Borosnyai Lukács János (1694--1760) 1749-től, Bodola János (1754--1836) 1815-től töltötte be ezt a tisztséget.

Lécfalva

Nagyborosnyótól 4 km-re északra, a Feketeügy jobb partján fekvő település a magyar történelemben arról ismert, hogy 1600 októberében, a székelyek által támogatott Mihály vajda bukása után a kiváltságos rendek itt tartottak országgyűlést. A szomszédos várhegy 1899 óta Lécfalvához tartozik.

A falu mai református temploma 1878-ban épült, a központban lévő tekintélyes méretű művelődési ház 1908-ból való.

Lécfalváról származott Gyárfás Győző (1855--1912), Sepsiszentgyörgy város királyi főmérnöke, számos útszakasz és emlékmű tervezője, kivitelezője, a Székely Nép szerkesztője; Szacsvai Sándor (1752--1815) a Magyar Hírmondó szerkesztője; Keresztes Károly (1891--1944) jogász, zeneszerző, aki 1927-ben a sepsiszentgyörgyi házában Bartók Bélát látta vendégül.

Várhegy

Háromszék középső részén, a Feketeügy jobb partján egy észak—dél irányú halom magasodik ki a síkságból. Ezen a halmon eredetileg a besenyők Ellen emelt királyi vár allot, melynek helyére az 1562-es székely felkelés leverése után János Zsigmond fejedelem a Székely Bánja várat emeltette. A várhegyi vár nem külső ellenségtől védte a hazát, hanem az ősi szabadságuktól megfosztott közszékelyek szemmel tartását és megfélemlítését szolgálta, ezért 1599 őszén az Erdélybe bevonuló Mihály vajdától a hozzá csatlakozó csíki, gyergyószéki és háromszéki székelyek szabadságjogaik visszaállítása mellett ennek lerombolását kérték. Kérésük teljesült, s habár a miriszlói csata után az 1600 októberében tartott lécfalvi tábori országgyűlésen határozat született a vár újjáépítéséről, erre mégsem került sor. A vár kőanyagából a Várhegyet birtokló Mikesek, majd Szentkeresztyek szeszgyárat és istállókat építettek. Ma csak az erőd begyepesedett helye és a vizesárkok láthatók.

Cófalva

Nagyborosnyótól északnyugatra, a Kovászna felé vezető műút mentén fekvő református falu mai temploma 1855-ben épült. Szomszédságában áll a felújításra szoruló, értékes műemlékként számon tartott Veress-Incze kúria. Ennek udvar felöli homlokzatához a középtengelyben elhelyezett, timpanonos lezárású, árkádos tornácot ragasztottak, barokkos oromfallal. Az udvarház boltozatos szobái, kisméretű ablaknyílásai egy korábbi épület bővítését feltételezik. Ezt látszik igazolni a délkeleti sarokszoba faragott gerendamennyezetébe utólag bevésett 1794-es évszám.

A falu temetőjében nyugszik Csia Domokos 1848/49-es szabadságharcos. Gábor Áron kanócos legénye, aki mindvégig az ágyúöntő hős mellett szolgált.