Az árkosi Szentkereszty-kastély a 19. század végén épült újbarokk műemlék épület. A község látványos épülete 493. házszám alatt található.
A napjainkban látható Szentkereszty-kastély helyén egykor a Benkő család tulajdonát képező udvarház állott. A 19.század első felében a vargyasi Daniel Elek (1783-1848) vásárolta meg a birtokot, majd 1840-ben Kálnoky György (1810-1844) lett a tulajdonosa. 1847-ben Kálnoky özvegye Szentkereszty Zsigmonddal kötött házasságot, így a kastély a Szentkereszty család tulajdonába került.
1870-ben Szentkereszty Zsigmond és Haller Anna (1816-1878) a kastélyt újjáépíttették, körülötte parkot, lovasiskolát és tekepályát is létrehoztak.
Az 1890-es évek elején egy újabb átépítés során a kastély elnyerte mai formáját. A felújításokat br. Szentkereszty Béla (1850-1925) Háromszék vármegye főispánja végeztette. A 19. század végi neobarokk átépítés Fort Sándor budapesti építész tervei alapján készült.
A kastélyparkban a 19. század közepén neogótikus stílusú kápolna épült. A kastély utolsó tulajdonosa br. Szentkereszty Béla (1885-1944) volt, aki a kastély közelében lévő vendégházban lakott. Az egykori vendégház földszintes, oszlopos klasszicista épület volt.
1945 után a kastélyt államosították. Ezt követően egy ideig az árvaház, majd a mezőgépészeti iskola kapott helyet, utána a termelőszövetkezetet költöztették az épületbe.
1982-től a Román Kommunista Párt tulajdonába került és az államfő számára tartották fenn az épületet. Az elnöki lakosztályként berendezett kastélyban kicserélték a bútorzatot és új díszítőelemekkel látták el az épület belsejét.
A rendszerváltás után a műemlék épület a Művelődési Minisztérium igazgatósága alá került, így visszakapva régebbi rendeltetését, művelődési központ székhelye lett.
A kastélyt hosszas pereskedés után 2015-ben kapta vissza a család.
A kastély kertjében olyan különleges fafajok találhatóak ott, mint a ritkaság számba menő olajfűz, a vérbükk, tulipánfa, a hegyes levelű liliomfa, a keleti homokfenyő.