A Salamon Ernő Gimnázium épülete jó illeszkedik a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium által a XX. század első évtizedeiben kidolgozott iskolaépítészeti programba, mely azt tűzte ki célul, hogy a felépítendő iskolaépület a környék építészeti hagyományát magába olvasztva az adott tájegység építészeti környezetéhez illeszkedjen. Ennek érdekében több építész végzett néprajzi felméréseket különböző vidékeken. Ehhez kapcsolhatóak a Kós Károly nevével fémjelzett „Fiatalok" csoportjának törekvései is, kik egy sajátosan magyar jellegű építészet megteremtésén fáradoztak. Épületeiken a középkori építészet elemei népi építészeti formákkal keveredtek.
1912 nyarán a minisztérium felkérésére Orth Ambrus és Somló Emil budapesti építészek készítik el a nagyszabású épület terveit. Úgy tűnik, hogy a gyergyószentmiklósi gimnázium megtervezésekor Kós Károly formavilágából inspirálódtak, ugyanis a bejárati rész kialakítása a zebegényi római katolikus templom vagy a kolozsvári Kakasos templom bejáratával mutat hasonlóságot, a meredek lejtésű nyeregtető és a rusztikázott kővel ellátott torony szintén több Kós Károly által tervezett épületen felbukkan.
1915. január 29.-től az átadás előtt álló épületet sebesültek befogadására és kezelésére rendezték be. A 100 ágyas vöröskeresztes kórházzá alakított gimnázium tetejére hatalmas vászonra festett vörös keresztet helyeztek el, mely mintegy fél évig hirdette az épület rendeltetését. A várva várt átadás csendesen, ünneplés nélkül zajlott le, 1915 szeptemberében pedig a gimnáziumi oktatás már az „új palotában" kezdődött el.
A gimnázium 1968-ban vette fel Salamon Ernő költő nevét.
Az épület monumentalitása egységet és egyszerűséget sugall, építészetileg Gyergyószentmiklós legjelentősebb világi építményének mondható.
2015-ben ünnepelte az iskola az épület átadásának századik évfordulóját. Jelenleg a Salamon Ernő Gimnázium 20 osztállyal, évfolyamonként két matematika-informatika, egy társadalomtudomány, egy természettudomány és egy filológia osztállyal működik.